Az égtartó ember vállalkozása
Aki templom építésére vállalkozik, ma is nehéz keresztet vesz a vállára. Még inkább így volt ez a két világháború között.

A döntően munkások, alkalmazottak, kétkezi emberek által lakott Budafok kálvinistái már régen vágytak egy templomra. Az eredetileg sváb szőlőmunkásokkal benépesített településre a XIX. század végén kezdtek beáramlani a protestánsok. 1900 pünkösdjén tartották az első református istentiszteletet Budafokon, önálló gyülekezet csak 1920-ban jött létre. Ekkor már egy ideje tervezgették az istenháza felépítését a derék atyafiak, ám hol a világháború, hol a gazdasági nehézségek akadályozták meg a terv valóra váltását.
Mint oly sokszor, most is egy "égtartó ember" elszántsága kellett a vállalkozás véghezviteléhez. Demján István lelkipásztort a Délvidékről üldözték el, 1922-ben választották meg lelkészüknek a hívek. Évtizedekre meghatározó személyisége a városnak: cserkészcsapatot, ifjúsági csoportot szervezett, újságot szerkesztett. Zsoltáros nekifohászkodással belevágott a templomépítésbe is: a hívek fizikai munkájával, megrendítő áldozatvállalásával sikerült a nagy terv. A magyar feltámadás templomának elnevezett istenházát nyolcvan évvel ezelőtt, 1927. október 2-án szentelték fel.