Borgyári capriccio

- Történtek már változások, de Budafok még nem olyan elegáns kerület, mint amilyen lehetne - csóválja a fejét Garamvári Vencel, aki 2006-ban egyedülálló módon az Év Borásza és az Év Pincészete díjat is elnyerte. A környék különleges természeti adottságokkal rendelkezik, az erőszakosan terjeszkedő főváros azonban jórészt "megette" a szőlőültetvényeket, agyonvágta a hangulatos városközpontot és megkoptatta a XXII. kerületté tett település kisvárosi báját. Garamvári Vencel szereti Budafokot, látszik, nem szívesen bírálja: kritikai észrevételeiből rendre kiérződik a jobbító szándék.



ELZÁRT DUNA-PART

Mert mi is történt ezzel a városrésszel, amit a Duna-part, a hegyes-lankás domborzat, no meg a ma is működő pincészetek tesznek különlegessé, és ami az elmúlt 50-60 év nem igazán átgondolt városfejlesztési politikája ellenére őrzi egyedi arculatát? A folyót két műút és a vasútvonal is elvágja a városrésztől. Tervezik, hogy épül kikötő, indul hajójárat, de jelenleg inkább "leszakad" a folyó Budafokról. Pedig rengeteg lehetőség van a Dunában: a Háros-szigettel együtt jól kiaknázható tartaléka a kerületnek.

Aztán itt van Budafok rendkívül érdekes domborzata, a régi belvárosi rész a kálváriával, ahol a betelepült svábok alakították ki a települést, itt a nagyon szép Rózsavölgy egészen a Kamaraerdőig. A városrészt egykor körülölelte a budai borvidék, amely Diósdtól húzódott Budafokon át a Sas-hegyig és a Tabánig, majd Etyeken, Pátyon, Biatorbágyon folytatódott. Borvidékként már csak az utóbbi terület él, de Budafok büszkélkedhet egy patinás borászati szakközépiskolával, melyhez 2 hektár szőlő tartozik: ennyi maradt meg a dombtetőn.

S hát ehhez kapcsolódik a városrész harmadik, titokzatos része. A valamikor 30 kilométer hosszú pincerendszer az 1880-as évek eleji filoxéravészig folyamatosan bővült, és képes volt Magyarország bortermésének jelentős részét befogadni. Hordós borral látta el a vendéglőket és korcsmákat: minden nagyobb vendéglősnek, még a Gundelnek is volt itt pincéje. A föld alatti világ 1945 után is megőrizte szerepét, a 60-as évektől a 80-as évek végéig a pincék a fénykorukat élték, a KGST-kapcsolatok megszűnésével azonban villámgyorsan zsugorodott a jelentőségük. De ma is vannak itt jól működő pincészetek, amelyek részben a borászat speciális ágával, a pezsgőgyártással foglalkoznak. A legnagyobb borászat a Törley, amely 125 éve talált otthonra a kerületben.

A NEMES PENÉSZ VILÁGA

A Törley államosított pincéit 1945 után honvédségi gumiraktárnak használták, ám ezt most az önkormányzat a csodálatos Oroszlános udvarral együtt visszaszerezte. Garamvári Vencel szerint a területet nagyon jól próbálják beilleszteni abba a fesztiválprogramba, amely az elmúlt években egyre sikeresebben alakítja a kerület arculatát. Ezt a törekvést erősíti a közép-európai borközpont terve is: a bor és pezsgő városának kikiáltott Budafok imázsát hosszú távon is a bor fogja meghatározni.

A bor hozta Budafokra Garamvári Vencelt is, aki addig is a kerület határán lakott, ám amikor a borászati vállalatnál dolgozó apai nagybátyja hatására ő is a borászati szakmát választotta, az 50-es évek közepén-végén itt végezte a borgazdasági technikumot. Ma kétlaki életet él, a nyarat és az őszt Balatonlellén, a szőlőbirtokon tölti, az év nagyobb részét viszont Budafokon. Az 1990-ben indult Vinárium - ma Garamvári Szőlőbirtok - pincéje a 30 kilométeres labirintus egy szakasza, az egykori híres Palugyai-pincészet.

- Fejre tessék vigyázni - figyelmeztet a házigazda, ahogy levezet bennünket a ház alatt húzódó titokzatos föld alatti világba. Lámpát kapcsol, és sorra tárulnak fel a bor- és pezsgőkészítés - az érlelés, a forgatás, a palackozás - fázisai. Fejünk fölött, mint Budafokon mindenütt, tízméternyi szikla tornyosul: ebbe vájták eleink több mint kétszáz éve a borokat rejtő pincészeteket. A jellegzetes illatban egy hosszú terembe érünk, borkóstolók, pincelátogatások, vállalati rendezvények színhelyére: az akusztikával még a születésnapját itt ünneplő Horváth Charlie is meg volt elégedve. A budafoki borfesztivál alkalmával pedig se vége, se hossza a vendégjárásnak, barátok és ismerősök jönnek sorra, hogy a kerület büszkeségének számító birtokon a házigazdával koccintsanak. Mielőtt távozunk a történelmi levegőt árasztó pincéből, Garamvári Vencel elégedetten kapar le a falról egy pohos kis szőrcsomót: ez árulkodik arról, hogy a pincében minden rendben van, az érlelőhordók dongáin keresztül kijutó alkoholpára a megfelelő arányban és hőmérsékleten táplálja az igazi, fekete nemes penészt.

KASTÉLY ÉS PANEL

- Budafok éli a maga életét, és küzd azért, hogy megújuljon - összegzi Garamvári Vencel, aki szerint a kerület vezetői annak idején, a városrész alakításakor lehettek volna ügyesebbek és nagyvonalúbbak is. A Budafok határába telepített házgyár "csodás elemeiből" készült panelházak elcsúfították a városközpontot, és eltakarták még a kerület domborzatát is. Mögöttük bújik meg a 125 éves Törley pezsgőüzem, a francia lovagvárak mintájára épült Törley-kastély és az 1800-as évek végén épített, szecessziós stílusú Sacelláry-kastély is. S megint csak pénzügyi akadályai vannak, hogy ezeket a panelmonstrumokat zöldebbé, izgalmasabbá, a kerület belépőjét, látképét barátságosabbá, kedvesebbé tegyék.

A jobbító szándék és a forráshiány érződik a 150 éves, toldozott-foldozott sörgyáron, a felemás arculatú városközponton és a pincesoron is. A kertvárosi területeken viszont szép, a környezethez illeszkedő házak épültek. - Én is élvezem, hogy bár a zöldben lakom, mégis villámgyorsan beérek a városba: csak egy ugrás, hogy elérjem bármelyik hidat - mondja a házigazda.

- Királyi pincészet, sajtüzem, rózsakiállítás, a Vojnovich-Huszár-villa a rangos eseményekkel - sorolja Garamvári Vencel a kerület nevezetességeit, mintha tényleg egy Menzel-filmből kerülnének elő. - Campona, autókereskedések, logisztikai központ - folytatja a sort, a kerület új arcát jellemezve. Sok minden változott, de a városrész "visszacsinosítása" nem könnyű feladat.